Egyházi dogmák és emancipáció

A Tantra a szexuális erőt más szemszögből nézi.

A kereszténység (nagyon leegyszerűsítve, nagyon konyhanyelven) valami ilyet mond: a szexualitás a bűn felé vezető út, vagy a szexualitáson keresztül a pokol fele fogsz csúszni és a legjobb dolog, ha erről lemondasz.

Egyértelmű a szerzetesi út … szexuális szemlélete, … aki az Isten keresés útján mellőzi a szexualitás megélését. Ez a szemlélet önmagának felsőbbrendűséget tulajdonít.

A többiek, a világi emberek csak másodsorban következnek, ők még nem ismerték fel a szerzetesi életforma felsőbbrendűségét, ők még világi dolgokban – többek között a szexualitás művelésében is – tévelyegnek. Ezért roppant nehéz a szexualitás kérdéskörben természetes életszerű tanácsokat kapni szerzetesektől. Egyszerűen nem értenek hozzá. Nincs tapasztalatuk. Csak hallomásból ismert információ és dogma keveredik bennük.

Ennek az ellenpólusa a Nyugat nagy emancipált „nem tudom mije”.

Végigmész az utcán és minden plakáton félmeztelen nőkkel árulják a leglehetetlenebb akármit is, aminek semmi köze nincs a félmeztelen nőkhöz. Most már lassan félmeztelen férfiakkal is árulják, mert az emancipált nők is dolgoznak, van saját pénzük és imádnak költekezni, tehát most már ők is a reklámok célközönségévé lettek. Jöhetnek a félmeztelen fiúkák, természetesen öntudatos összevont szemöldökkel, esetleg sármőr mosollyal az eladások növelésének szent célja érdekében.

Idézet a Tanfolyam vezető „Mi a Tantra ma?” című könyvéből