A Tantramag vezetője
Az alábbiakban olvashattok egy interjút, amelyet a Tantramag hallgatói készítettek a tanfolyam vezetőjével, Szondi Zoltánnal.
Hol és hogyan szerezted a tudásodat?
Az ember tudásának nagy része „veleszületett”. (Amennyiben elfogadjuk a múlt életek valós mivoltát, akkor a múlt életeiben szerezte.)
Ebben az életben végig kell menni egy folyamaton, hogy az, ami benn van, megébredjen, élővé váljon. Ezt élve, tapasztalva… utána el tudja úgy mondani, hogy „itt és most” érthető legyen.
25-30 éve mozgok hasonló közegekben, több ezer fős táborokban is részt vettem, ebből fakadóan nagy tapasztalatom van.
20 éve vezetek tantra csoportokat, amelyekben nagyjából 300-400 ember megfordult ez idő alatt.
30 éve jógázom, 25 éve tanítok szellemi tartalmú jógát, amelyben gyakorlás is van.
Abszolváltam a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Voltam Ole Nydahlnál (kagyü vonal), ahol megcsináltam a phovát is. Szent Korona–magyarságot tanultam Pap Gábortól. Karatéztam négy évig (Shotokan), két kyuig eljutottam. Pszichológiát hallgattam Dr. Mérő László matematikus–pszichológusnál egy félévet, Dr. Süle Ferencnél egy félévet, aki a magyarországi pszichológia egyik alapító tagja. Humánetológiát hallgattam Dr. Csányi Vilmosnál. Dr. Agócs Tamásnál hallgattam buddhista tantrát. Dr. Popper Péternél hallgattam két évig határpszichológiát és két évig személyiségpszichológiát.
Hogyan, hány évesen találkoztál a tantrával?
Ilyen formában, hogy értelemmel felfogható gondolatrendszereket hallottam, a 20-as éveim elején.
Azonban amikor az embernek a nemi életre megnyílik az érdeklődése, kíváncsisága és egy idő után igyekszik tapasztalatokat is szerezni, nagyon feltűnt, hogy másképp viszonyulok, mint a környezetben lévő emberek többsége. Utána megnyugtató volt, hogy találtam olyan személyeket, akik szintén másképp viszonyultak és ezekkel az emberekkel nagyon könnyen és nagyon gyorsan kapcsolódtam össze mindegyikünk nagy örömére. Ekkor még nem tudtuk, mit csinálunk, csak azt érzékeltük, hogy egy kicsit másmilyen módon működünk, mint a nagy többség.
Neked mit jelent a tantra?
Én azt mondanám, hogy a tantra egy életviteli forma. Viszont ahhoz, hogy ezt az ember élni tudja, kell legyen egy belső hajlama, ami veleszületett adottság és kell kívülről egy tanultság, műveltség, amivel felleli azokat a példákat, követendő elveket, eszméket, amelyek mentén meg tudja ezt élni.
A kettőnek az együttese – hogy foglalkozol vele elméletben és igyekszel a gyakorlatban megélni – egy önmagadhoz sokkal hűségesebb, önmagadhoz közelebb álló életvitelt tud eredményezni, mint ha mész a társadalom által adott sablonok, elvárások mentén.
Ma jellemzően a társadalom által adott sablonok aránylag alacsony szintűek és nem lehet azt mondani, hogy nagyon pozitív példákkal kecsegtetnének.
Életed során keresed a saját utadat, önmagadhoz illeszkedő életvitelt – a hangsúly a férfi-női mivolt megélésén van – és ha megleled, akkor a magad késztetései, indíttatásai mentén tudsz élni egy egyedibb életet. Így az élet egy sokkal nagyobb kaland, mint ha csak igyekszel, törekszel és szorongsz azon, hogy úgy élj, ahogy „kell”.
Te mit kapsz az által, hogy ilyen tanfolyamot tartasz?
Egy sokrétűbb életet, mintha menedzser lennék egy cégnél vagy magánvállalkozó.
Sok emberrel olyan módon kerülök kapcsolatba, ami jóval közvetlenebb, mint a kollégákkal, rokonokkal, ismerősökkel való kapcsolat. Röviden egy érdekesebb, életélményben gazdagabb élete.
Mi az, amitát akarsz adni az embereknek?
Nem jó a megfogalmazás, mert nem kell akarni valamit.
Vannak olyan gondolatok vagy olyan elvi összefüggések, melyeket érdemesnek látok arra, hogy hirdessem, bemutassam.
Inkább a „hallgató” kell akarjon valamit, mert ha én felvezetek egy hosszabb összefüggésrendszert, akkor van, aki az egyik részére mozdul rá, van, aki a másikra.
Ez leginkább attól függ, hogy annak az embernek milyen adottságai vannak, ebben az esetben pozitívumként mozdul rá, vagy ellenkezőleg, milyen hiányosságokkal rendelkezik, melyeket javítgatni tud belőle.
Igazából akarni azt kell, hogy élőn tartsuk ezt a folyamatot és minden ember magának akarjon „ki” belőle valamit. Nagyon fontos, hogy aki ilyen helyre jön, egy idő után legyen egy képe, hogy ő miért jár erre a helyre, mit akar magán változtatni, mit akar magában megerősíteni vagy mit akar „nyerni” azáltal, hogy ilyen közegbe jár.
Miért gondolod, hogy hiteles vagy a tantra tanításában?
Jellemzően olyat tanítok, amiben van tapasztalatom.
Kívülről pedig – a több mint 20 év tapasztalatai során – látszottak azok a visszajelzések, hogy az emberekben, akik ezt hallgatták, valami történt odabent, valamiért értéknek tartották ezt. Jellemzően ha valamire van érdeklődés, akkor azt lehet gondolni, hogy van értelme azt a nyilvánosság elé tárni.
Mit jelent az, hogy nem szolgáltatást adsz, hanem egy beavató tevékenységet végzel?
Ebben a világban, amelyben élünk – nevezzük konzumizmusnak – megszoktuk, hogy pénzért kiszolgálnak.
Ez a szellemi fejlődés esetében nem működik így, mert nem tud más csinálni valamit helyetted, hogy te jól érezd magad, sőt, a fejlődés során nagyon sokszor nem érzed jól magad. Ha egy virágágyásból kihúzzuk a gyomnövényeket, akkor azt a gyomnövények nem fogják ünnepelni, de hosszú távon mégis egy jó befektetés, ha ki van gyomlálva idejében a virágágyás. Magadra gondolj, mint egy jól gondozott virágágyásra, amit te magad gondozol. Kis külső segítséggel...
Emiatt összességében úgy gondolom, összeférhetetlen, hogy valaki, aki szellemi összefüggéseket tesz érthetővé, úgy szolgáltasson, mint egy pincér, taxis vagy eladó.
Kicsit úgy kell nézni ezt, mint amikor egy nehéz helyre indulsz, legyen a példa egy hegynek a megmászása. Mivel te nem jártál még azon az úton, ezért többen összeálltok, hogy legyetek társak, illetve kell keresni valakit, aki már sokszor megjárta azt az utat és őt megfogadod idegenvezetőnek.
Olyan értelemben szolgáltat az idegenvezető, hogy elvállalja ezt a munkát, felelősséget, de az út során igazából ez a vezető az, aki megmondja, hogy mit kell tenni, hogyan kell tenni és mit ne tegyél, mert az veszélyes. Te mész végig az úton. Kis segítséggel, néhány tanáccsal, útmutatással.
A „vezető” ezt azért teheti, mert ő a legtapasztaltabb azon a környéken. Sőt, még kezdő embereket is végig tudott már vinni és tudott ügyelni rájuk az úton. Igazából egy beavató tevékenységet végez, mert megtanít végig menni egy olyan útvonalon, amit magadtól nem tudnál végig járni vagy segít túlélni olyan részeken, ahol egyedül lehet, hogy sokkal nagyobb veszélyekbe hoznád magad.
Erre a vezetőre nem lehet azt mondani, hogy ő úgy szolgáltat, mint egy pincér.
A beavató tevékenység azt jelenti, hogy megtanít valamire, amit előtte nem tudtál és remélhetőleg utána már tudod. Ha már háromszor megmásztad azt a hegyet azzal a vezetővel, lehet, hogy negyedszer már képes vagy egyedül is végig menni pont azokon a tapasztalatokon, amiket a vezető mellett megéltél és végül te is hozzáértő leszel.
A tantrikus életfelfogás neked mit jelent párkapcsolat, család, elköteleződés témakörében?
Nekem mindig volt párkapcsolatom, 17 éves korom óta összesen ha volt 2 év az életemben, amikor nem volt. Voltak rövidebb 1-1,5 éves párkapcsolataim és voltak hosszabbak, 6-7-8 évesek. Jellemzően minél inkább tantrikus módon éltünk, annál hosszabb ideig tudtunk együtt élni. Jelen pillanatban családos ember vagyok, vannak gyermekeim és remélem, hogy ez így is marad a hátralévő életem folyamán.
Ez nem jelenti azt, hogy a korábbi életformámat abbahagytam és áttértem egy családos, gyermeket vállaló életformára. Azt jelenti, hogy elérkezett az életemben az az életkor, amikor a stabilitást és a felelősséget (értem alatta a családvállalást is) magamra vállaltam és azt igyekszem összefésülni azokkal az elvekkel, tapasztalatokkal, amit az elmúlt 30 évben éltem.
Egyértelmű, hogy a tantrikus életformát 25 évesen másképpen éled, mint 45 évesen vagy 65 évesen, de nem jelenti azt, hogy 45-55-65 vagy 80 évesen ne tudnál tantrikus elvek mentén élni.
Miért nem lehet találni rólad semmit az interneten, miért nem vagy jelen a közösségi médiában?
Jellemzően a szellemi iskolák körül mindig volt egy okkultálás. A titok őrzése, ami arra szolgál, hogy meg tudják válogatni azokat a személyeket, akiknek érdemes ezt továbbadni. Ez nem annyira bonyolult dolog, mert ha egy nevesebb egyetemre be akarsz kerülni, akkor el kell menni oda felvételizni, és megválogatják, hogy azokat a személyeket veszik fel, akiknek a megfelelő képességeik vannak, hogy foglalkozzanak velük.
A szellemi iskoláknál ugyanígy létezik egy rostálás, ami többnyire magától megtörténik, mert vannak, akik érdeklődnek és utána lemorzsolódnak, vagy érdeklődnek és belenőnek, felnőnek a feladathoz és nemcsak érdeklődők lesznek, hanem élik is ezeket a vonulatokat.
Ha az interneten futó felületekről kell valamit mondani: Olyan mennyiségű áramlás van rajta, hogy értéket bedobni a többi 10 millió közé, semmi értelmét nem látom. Egyszerűen nem lehetne megkülönböztetni a rengeteg tartalomból, hogy mi az, ami értékes. Szerintem ezek a felületek inkább a szórakoztatást szolgálják, “pillanatnyilag elütöm az időmet azzal, hogy nézegetek ide-oda vagy lapozgatok, szörfözgetek”, inkább ezt szolgálják, mint hogy értékekre fel tudnák hívni a figyelmet.
Bár a modern korban szükséges, hogy ezen a felületen az ember reklámozza magát, úgy gondolom, hogy az értékek átadása nem itt kell, történjen, hanem az élő közegben. Ha valakinek szüksége van arra, hogy pszichológushoz menjen, mert le akar szokni a dohányzásról, vagy a párkapcsolati nehézségein akar túljutni, akkor valószínűleg nem a facebookon, internetes felületen fog a pszichológussal kapcsolatot teremteni, miközben a metrón utazgat a munkahelye felé, hanem elmegy egy olyan helyre, ahol rászánja azt az időt, azt a figyelmet és még azt a pénzt is, amivel már remélhetőleg történik is valami.
A szellemi tanok átadásánál ugyanez érvényes: telefonon, metrózgatás közben, meg ezer más impulzus között nem fog az az érték átmenni, el kell jönni a „helyre” és az „alkalomra”. Kell közeg, rendszer, társak és…